Távol egymástól

Anyaként el tudom képzelni, 

milyen leírhatatlanul nehéz hosszú időre és sok-sok km-re elbúcsúzni a gyermekünktől, még ha felnőtt is lett időközben.

És testvérként, hogy milyen semmihez sem fogható űr keletkezik, ha a szokásosnál messzebb kerül a tesó…

Illetve nem, nem tudom.

Csak annyit sejtek, hogy a világon nincs az a tudat, az az emlék vagy bármi varázsütés-jótanács,

ami ezt megkönnyítené.

Legfeljebb az agyunk számára,

de a szív más tészta.

Mégis remélem, hogy ha csak egy-egy lassabb sóhaj erejéig is, képes lesz egy halk mosolyni enyhülést adni ez az összetartozást kifejezni hivatott rózsakvarc lélek-kapocs.

Kívánom, hogy teljesüljön mindaz,

amiért ezt a nehéz lépést vállalták.