Az akvamarin számomra a víz gyógyító és tisztító erejét hozza.
Ezért róla elmélkedve a víz természetére gondolok.
A Nagyfiamnak mindig mondom, hogy igyon vizet, az a legjobb orvosság. Tisztulás, méregtelenítés, sőt a gondolatok letisztulása is köthető hozzá,ugyanakkor a víz képes tomboló rombolásra is. Rajongásig szeretem azt a természeti erőt, amit képvisel: élet es halál, szelíden simogató és örjöngő egyszerre.
Egy kis csobogóként zenéjével nyugtat, de tiszeteletet parancsolóan morajlik a hullámzó tenger.
Millió éves titkokat rejt a mélytenger, és csak bizonyos szintig enged be, mert tudja, hogy mi az a határ, ahol védenie kell a lényét.
Képes türelemmel átjutni a sziklákon, cseppköveket formálni, kavicsokat csiszolni.
Amíg van, természetesnek vesszük, ha nincs eső vagy ivóvíz, azonnal végünk.
A legkettősebb természet, éltető és tekintélyt parancsoló hatalom.
Magzatvízben jövünk világra,
de meg kell tanulnunk leválni róla, mert
utána ugyanaz a kapcsolat vele megölne minket…
Számomra mintha a Földanya nővére lenne,
abszolút Nőnek képzelem el.