E-mail

info@olivgyongy.hu

Nem szoktam írni az alkotás ügyes-bajos folyamatáról, 

ez a flamingo bross azonban megér egy misét.

A kezdet tömör volt és iranyadó, akár egy ősrobbanás:

“Oliv, szeretnék kérni tőled egy pink flamingot. Kitűzőt.”

Elkezdtem képeket keresgélni, hogy tanulmányozzam a rózsaszín madár részleteit.

A terv olyas valami volt a fejemben, a leendő tulajdonosát ismerve, ami egyszerre bohém és kifinomult viselet része is lehetne.

Talán ezért kötöttem ki hamar az akvarell flamingo képeknél, köztük találtam meg az alapot, ami inspirálta a brosst.

Íme, a kép a Pinteresten jött szembe velem:

Elkezdtem megrajzolni a körvonalat, na eze a ponton 5 próbalkozás vérzett el, mire meglett a megfelelő méret. Igyekeztem a lehető legkisebb keretben tartani, ami még elég rédzletgazdagsagot tud biztosítani a nagy  strassz körüli apró gyöngyöknek. 

A szín nem volt tökéletes: neon pink és neon narancs gyöngyök voltak a ládikámban, de flamingo szín megközelítőleg sem, ezért kitaláltam, hogy kikeverem, ahogy a festékekkel tennénk.

A menta tökéletes üde és trendi kiegészítőke a flamingo rózsaszínnek, hiszen éppen az ellentéte: a ponk madár alapszíne telt, erős és meleg árnyalat, a menta pasztell és kicsit inkább hidegbe hajló szín.

Készen a forma, megvannak a színek, és a hangulat az akvarellről.

Flamingo #1

Kezdődhet a munka: öltögetés szemenként, gyöngyről gyöngyre.

Ilyenkor még csak az elképzelés körvonalazódik, és a valóság ilyenkor sem ugyanaz, mint a képzelet. 😃

Nevezetesen 90% -ban készült el a kitüző eleje, amikor is fintorogva nézegettem, hogy a nyaka a végső szegéssel túl vastag lesz és formáját vesztette, a gyöngyméretek más görbületekbe kényszerítették, mint ahogyan a rajzomon kinézett eredetileg.

Ilyenkor egy meglehetősen mókás alkotói dulakodás zajlik le a szájhuzogatásom mögöt  egyrészt a sok óra munka miatt, ami benne, másrészt a béna látvány miatt, amin így biza nem látszik meg a fent említett sok óra…

A minőség iránti elkötelezettségem mindig győz, de ezt a fájdalmas grimaszolós beismerést még nem sikerült rövidre zárnom.

Sokszor már az első “háááttttt….” gondolatánál nevetek magamon, mert jól tudom, ki következik, de tudom, hogy úgyis végigzongorázom a hogyan lehetne javítani bontás helyett tiszteletköröket…

aztán úgyis bontás lesz belőle. 

Mert ha valami nem jó, az nem jó és ennyi. Nem dundirózsaszín hattyút szeretnénk, hanem flamingot. 

 Flamingo #2

Így elkészült a második rajz, vékonyabb nyakkal. Fázisfotókat nem készítettem, nézzétek el nekem, mert éjjelente dolgozom, lehetőleg csendesen, míg a fiúk alszanak.

Nem szaporítom feleslegesen a sztorit, kivarrram az új sziluettet is gyönggyel, jajj, nagyon szép, vékony, kecses, szuper lesz… illetve hááátttt a nyaka alapja a sok apró öltéstől megtört, megpuhult, nem tart valami jól, de semmi gond, nem ez az első hízésem, tudom jól, hogy hátoldal ragasztása és a szegö gyöngyhímzés bőven ad tartást majd  kész darabnak. 

Nem adott. Eleget semmiképp. A kész darab feje leficcent, amikor feltűztem és lehajoltam benne próbaként, és amúgy meg a bross biztonsági tű sem a megfelelő helyre súlyponti helyre került fel… hát ez ennyi, bontás. 

Flamingo #3

Ennél a bontásnál már nem válogattam külön a narancs és pink gyöngyöket, úgyis keverve varrom fel. Vékony nyakú 2es sziluett újra kiszabva, varrásra készen. A nyakán nagyon óvatosan es megfontoltam öltögetek és nagyon kimértem feszítem meg az öltést, csak amennyire nagyon kell. Ennek ellenére ugyanugy elgyengült az alap. Nincs mit tenni, ezt újratervezni vagy másképp kivitelezni a forma romlása nélkül nem lehet. 

Következik a szemezés időszaka. Amikor eltávolodom az első pillantásra szerelemtől, és távolabbról szemlélgetem, míg rá nem jövök, hogyan is fogom megszelidíteni magamnak. 😅

Technikailag ez úgy néz ki, hogy az asztalom jól látható helyén fekszik a félkész flamingo #3, és ahányszor arra járok, szúrós szemmel méregetve tudotam vele, hogy na neeeem, nek fogsz ki rajtam, aranyom. 

Több opciót mérlegelve és elvetve végül azt az utat választottam, hogy a nyakrészt újra kiszabtam és raragasztottam a kivarrt alap hátuljára, még a szerelvényezés és hátoldal varrás előtt, köztes rétegként. Nem enyhén rafinált szabással, hogy ne üssön át  majd a plusz réteg. Oké, a hátulja csak, de akkor is. Akkor dolgoztam jól, ha a háta lehetne szinte az eleje is. 🙂

Körbehímzésnél már nagyon tudatosan öltögettem a szemeket, hogy a kanyargós íveket erősítse, ne deformálja, de egy picit így is módosult a nyakvonala.

Van az az egyensúly, amikor az elképzelés és a valóság, a korlátok, az anyagok tulajdonságai találkoznak és képesek elfogadni egymást, ahogy vannak.

Jelen esetben az a 3. nekifutas után valósuot meg, egy teljes hét és próbálkozás után, a lehető legtökéletesebben.

Minden percét megérte a végeredmény és az öröm, amikor célba ért. 😘

Ajánlott cikkek

Nézd meg az Oliv Homedekor kínálatát!