E-mail

info@olivgyongy.hu

A parkok

A szabadnapom városnézés helyett nagyrészt parkjárással telt, igazából egy délelőtt állt rendelkezésre városnézésre, mert a gyöngypiacot és a gyerekek és család vásárfiait is bizony be kellett tervezni.

A parkok itt elkerített, ősfás, tavas csodahelyek, a Beihai parkban szentélyeket is találunk.

Élnek itt ismerős és kevéssé ismerős növények, fák, virágok.

Ne úgy képzeljétek el, mint pl. egy Városligetet vagy Margit szigetet, ahol a füves tereket díszítik a virágagyások.

Itt a virágágyások is elkerítve, kizárolag a szemeink örömére léteznek.
A parkban köves utak és lépcsők vezetnek körbe, így nem minden virágot tudtam lefotózni, mert nem akartam letérni a kijelölt ösvényről. 😉

Azt hiszem, ennek praktikus okai vannak, a fű óriási gondozást igényel ott, kevés a csapadék, sok a por, ahol kis kerthelységben sikerül gyepet fenntartani, ott sem szabad rálépni, csak járóköveken szabad közlekedni Van viszont rengeteg a természetes kő, és kiépített, kövezett felület is, egy érkzékeny és praktikus összhangban kivitelezve.

Külön élmény a parkban, hogy a nyugdíjas nénik előszeretettel járnak ki táncolni, mozogni ide.

A park gyakorlatilag maga az élet: a spiritualitás, a természet, a tó… a feltöltődés, tisztulás és merengés színtere a rohanó, sosem alvó Pekingben.

Szentélyek

A Beihai parkban megannyi szentélyen át vezet az út a domboldalon, a nagy fehér szentélyig, ami a csúcson pompázik.

Spitituális okok miatt bennük fotózni tilos,
de mivel jó turista módjára elvarázsolódtam a fenséges látványtól, a tengernyi szín és szobor között, a legelső szentélyben az alacsonyabban fekvő “No photography” tábla elkerülte a figyelmemet, egy pompázatos imazászló függőt még megörökítettem. 🤫 Majd sűrűn elnézést kértem érte a táblácska felfedezését követően. 🙈

A többi kép legálisan készült, a szentélyek külső terein és a köztük vezető utakon. ❤

Az én szentélyem: a gyöngypiac 📿

Pekingben van egy nagy piac, amit Pearl Marketnek neveznek.

Az 5 szintes piacból 3 emelet tele van ékszerekkel és némi alapanyag kínálattal.

Túlnyomórészt kész ékszereket találunk ott, abból is leginkább az igazgyöngy ékszereket.

Mesés minimalista vagy éppen burjánzó biwa gyöngysor nyakláncok között is válogathatunk.

Nagy extrákat nem tartanak, de ami van, az mind szép és igényes kivitel.

Alapanyag tekintetében nem veheti fel a versenyt az itthoni kínálattal, de volt pár érdekesség, amit itthon még sosem láttam, na azokból hoztam Nektek haza. 💝

Tiltott város, Hutong és Felhőkarcolók

Méltán írják sokhelyütt Pekingről, hogy a kontrasztok városa.

Van olyan pontja, ahol megalva az úttest egyik oldalan a Tiltott Város (az uralkodói palota), az úttest másik oldalán a Hutong (tisztviselő telep jellegű lakónegyedeket hivják így) látható, kicsit messzebb tekintve pedig 50+ emelet magas toronyházak vetekednek a felhőkért.

A Tiltott Város nem más, mint a császári palota. A császár lakhelyére más nem léphetett be, mindenki a rangjától függően megszabott területig kísérhette csak az uralkodót, s így ő a palota legbenső területén kapott helyet, minden egyes kifelé gyűrűző “réteg” védelme alatt.

Szemben az úttest túloldalán a Hutong, szürke , 3gyszites nagyon picike házikókból, kuckókból áll, melyek egy-egy belső udvar köré épültek meg, egy közös utcai főbejárattal, hasonlóan, mint itthon a sorházas telepek.

Az udvar ott is kövezett udvart jelent, vannak lakóepületek és szálláshelyként üzemeltett épületek is ott.

Teljes szerénységben épültek, de az alapvető jellegzezes díszítéseket ezek a házikók is megkapták: a tető és a kaput díszítő faragványok nem maradhattaknel itt sem.

Itt fotóztam, bár ez igaz a szentélyekre is, hogy magas és vaskos küszöbbel épültek a bejáratok, azért, hogy támadás esetén a magas, átlépendő küszöb visszavesse a támadó lendületét.

A Hutongban az utcák is rendkívül szűkösek, inkább járatokra emlékeztetnek. Kedves és szívszorító egyszerre az a bájosan puritán élettér, amit itt lehet tapasztalni.

Kicsit távolabb, de gyalog is néhány perc alatt könnyen elérhető, hihtettlen építészeti formákat öltő toronyház komolexumok egyaránt adnak helyet irodáknak és lakásoknak is.

A zord küllem ellenére egészen kedves belső teret alalítottak ki ezekben, kellemes otthonná lehet tenni ezeket a lakásokat.

Pekingben jellemző, hogy egy 1+2fél szobás lakásban nem egy család, hanem 3 teljes generáció él együtt. Az idősek a kicsiket viszik-hozzák, kijárnak a parkokban, intezik a család ügyeit, a szülők dolgoznak, a gerekek ovivab, iskolákban. A kis lakások eléggé zsúfoltak, nem szellős a berendezésük ilyen létszámok mellett és nem különösebbem zavarja őket az sem, ha szekrény helyett dobozokban tárolják a családi holmikat.

Emiatt ott az a szokás, hogy ha valakit vendégül látnak, mindig étterembe viszik.
Az otthonaik nem adnak lehetőséget a vendéglátásra.

Pekingben nem csak a városkép, az érzelmek is kontrasztosak: sok varázsolatos, mesés, csodálatos szépséget, sok irigylésre méltó szokást, lelki szabadságot láttam, de ott van az élet árnyoldala is a mindennapi nehézségek formájában.

A világ csodaszínes mesepalotás másik végén sincs kolbászból a kerítés…
De ennek a megélésében van mit ellesni tőlük. 😘❤

És vegül, pár kép, hogy látszon, azért dolgoztam is 😅

Nagyrészt kézműveskedtem az alkotni vágyókkal, és beszélgettem a kedves érdeklődökkel. Sokkal nyitottabbak, mint amit itthon tapasztaltam, bátrabban kérdeznek, őszintén hallgatnak és érdeklődnek. Minden beszélgetés felemelő élmény volt. 🙏🏻❤

Ajánlott cikkek

Nézd meg az Oliv Homedekor kínálatát!