Oliv és a kavicsok

Itt van ez az új logo, az új arculat, a kavicsokkal, kövekkel…

gondoltam kicsit beavatlak Titeket, 

mit jelképeznek az Olivnál a kavicsok, kövek az ásványokon túl… 🙂

A Nagyfiam kedveli Buddhát. 

Nem beszéltünk róla soha, ösztönösen szeret a közelében lenni.

Az otthoni Buddha szobrocskánkat is Ő választotta ki. Meglátta, odaszaladt és már mondta is:

” Anya, vigyük haza!”

Hazahoztuk. (Zárójelben jegyzem meg, pontosan azért a szoborért mentünk oda, meg egy-két apróságért, de elsősorban a Buddháért. A gyerekek mindent tudnak, éreznek. 🙂 )

Tudom, hogy számtalan jelentése, szimbolikája, test- és kéztartása, 

elhelyezési módja, stb., van a Buddha szobroknak.

Ezek a leírások – mint a szabályok általában – sosem gátoltak meg abban, hogy tőlük teljesen függetlenül kezeljek valamit, ami nekem valamiért fontos lett.

Számunkra a Buddha szobor lényege egyetlen szóban összpontosul,

ő nekünk a nyugalom.

Nem mint állapot, hanem mint lételem.

Jelenlét ott és akkor és ahogyan lenned kell. 

A szőnyegen nevetve hemperegve vagy labdázva vagy házat építve,

miközben úszik a lakás, áll a munka, és sehol nem vagyok a vacsorával…

és amikor mindez nem számít.

EZ a mi nyugalmunk. Amikor tudjuk, hogy jó helyen vagyunk. Egymással vagyunk.

Aki ismer minket, azt is tudja, hogy ez az átlagoshoz képest jóval ritkábban adatik meg nekünk, így különösen fontos lett, hogy néha sehol se tartsunk semmivel, ami kell, 

viszont időt töltsünk valamivel, ami akkor és ott fontos. 

A kis szentélyre pedig igazából csak nekem van szükségem, hogy amikor rohanok az egyik 5 percből a  másikba és reménytelenül igyekszem kézben tartani az életünket, 

olykor eszembe juttassa, ha ránézek, hogy mitől is leszek igazán békés kis kavics 😉 …