A Minimal kollelciót annak idején az Oliv követők és érdeklődők igénye hívta életre, még az aktív vásárba járos korszakban.
Alapvetöen a minimalisza stílus nem rejt magában túl nagy kihívásokat, néhány egyszerű szabály mentén viszonylag könnyen megvalósítható.
Számomra azonban pont az egyszerűsége, letisztultsága jelentett fejtörést, mert az Oliv alapstílusa egy laza, icipicit elegáns irányba kacsintgató bohém karakter volt mindig is.
A minimál olyasvalami volt, amiben nem találtam meg egykönnyen magam, lévén nem ad túl sok variálható elemet. Ennél a kollekciónál kofejezetten elemző szemmel kellett megközelítenem a feladatot, miszerint odáig rendben van, hogy ez a stílus nem az Oliv névjegye, de hogyan tudnék mégis olyat alkotni a szűkösebb keretek közt is, ami valamelyest azért felsimerhetően Olivos. Ebben a gondolatmenetben jutottam arra, hogy a kulcs a variációk helyet a másik két tipikusan Oliv jellemző lesz: az exra formák avagy az ombre hatású színharmóniák. Mert ha csak egy-két szem ásvány kerülhet fel egy minimista dizájn keretein belül, akkor annak az egynek kell Olivosnak lennie.
Amilyen nehézkesen adoptálhatónak tűnt eleinte, olyan sikeres és mindvégig kedvelt és népszerű kollekció lett, az évek alatt többféle kidolgozásban is: rövid nyaklánc, karkötö, inga nyaklánc (hosszú nyakláncok egy-egy szem ásvánnyal), fülbevalók sora született meg a Minimal égisze alatt.
