Miután kikristályosodott, hogy az egyedi tervezés önmagában kevés, elkezdődött egy markáns stílus születés
Az, hogy a tucat avagy tömeggyártástól már az elején elhatárolódtam, érzelmi döntés volt.
Még nem tudtam, hogy a magát bemutatni készülő Oliv hogyan fog testet ölteni, azt tudtam csak, hogy valami bohém, de bármikor viselhető, felemelő, kiemelkedő dolgot szeretnék alkotni.
Inspirálódtam, formákat, színeket kerestem. Akkoriban erre még csak a Pinterest volt alkalmas. Nézelődés közben jöttek a lélegzet elállító ékszerek, a “na ez az” érzések és a “két centivel a föld felet” hullámok. Egyre többször jött szembe egy bizonyos logo a “hűha faktoros” ékszereknél, egy alkotótól való volt ez a sok csoda, és még nagyobb meglepetésemre magyar alkotó állt az ékszerköltemények mögött: BéKata ékszerei.
Elkezdtem olvasni, tanulni, pontosítani a technikákat is. Közben elmerülve BéKata világában megtaláltam a vele készült TV műsort (tizenéve egyetlen volt ő, aki képernyőre került saját tervezésű gyöngy ékszereivel), olvastam a blog-ját, láttam, hogy világszerte rendelik az ékszereit és teljes ámulatba estem.
Volt egy karkötője, amit nagyon szerettem volna készíteni-kipróbálni, úgyhogy vettem egy (sok) nagy levegőt és írtam neki, hogy ez és ez vagyok, mezei nyuszi a mezőről, és szeretném az engedélyét kérni, hogy megfűzzem az ő dizájnját.
Vallom, hogy sorsfordító napok következtek, és azóta is egyedül őt hívom mentoromnak.
Nem csak megengedte, de a kész darabokat meg is nézte, tanácsot adott a fotózáshoz, és kapcsolatban maradtunk.
Bátorított, hogy tervezzek neki valami egyedit, ami bár borzasztóan amatőr avagy kifejeztlen lett még ( ezúton is bocsi, Katám ♡ ), mégis nagyot lendített azon a lelki gondolkdáson, amiből nem sokkal később kiléptek az első olivos ékszerek.
Nagy hatást tett rám Kata kedvessége, terelgetése, önzetlensége, és akkor ott megfogadtam, ha leszek ebben valaki, és engem megkeresnek, mindenkinek ugyanilyen csupaszívből igyekszem segíteni.
Örökké hálás leszek ♡