Szép lassan megfogalmazódott a sok inspiració gyűjtés nyomán egy stílus, ami a bohém és a hétköznapi viselhetőség keveréke volt.
Olyan ékszereket szerettem volna tervezni, amik nem fordulnak szélsőségbe, de bőven merésznek nevezhetők, ugyanakkor annak a személyiség tipusnak, aki nyitott vagy már közel érzi magához, mindennapi ékszerként is megállja a helyét.
Az Olivok megszületése nem egy tudatos tervezési folyamat eredménye, hanem egy ösztönös teljesség keresésé.
Fűzés, bontás, újrafűzés, és még sok ilyen hosszabb alkotói folyamat vezetett a felismeréshez, hogy a többségi ízlés ellenére a szimmetriában és egyömtetűségben nem tudom megélni a szépség élményt.
Minden ékszerem akkor töltött el “készen van” érzéssel, amikor aszimmetria került bele. Itt érkezett hozzá némi tudatosság is, hogy megkeressem azt az arányt, ami még finoman, ízlésesen elbírja a szimmetria és aszimmetria együtt élését – akárcsak a természetben. A tökéletes szépség sem szimmetrikus, hanem a kettő keveréke. Mint oly sok más téren: a harmónia, az egyensúly a kulcs.
